Senki sem született alkoholistának, úgyhogy mindig van remény.
Sokat szoktam azon gondolkozni, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy ilyen családi körülmények közé születtem. Tényleg van, hogy este elképzelem azt, hogy milyen kicsi esély volt arra, hogy ennyire rendben legyen az életem nagy része. Pedig engem is értek traumák, nem is kevés. Mégis, az életem szinte soha nem volt kilátástalan, mert volt egy olyan védőháló mögöttem, amire mindig ráeshettem, ha valami baj történt.
Szörnyű belegondolni abba, hogy csak azért, mert a szüleimnek és a nagyszüleimnek jól fizető állása volt, nem kell félnem, mondjuk attól, hogy utcára kerülnék. Azért ennyire ijesztő, mert az előbb felsorolt dolgokban nekem semmi személyes érdemem nincsen. Egyszerűen így jött ki a lépés. Legyen az sors, vagy szerencse, nincs egy olyan nap, amikor ne lennék hálás azért, hogy ilyen körülmények között élhetek.
Sokan az alkoholizmusról is azt gondolják, hogy csak a személyes felelősség kérdése. Pedig ez nem teljesen van így. Azóta, hogy meglátogattam a Felépülök oldalát, tudom, hogy mennyivel komplexebb ez a probléma. Az oldalon található tájékoztatók segítségével kicsit jobban meg tudtam érteni azt, hogy mi zajlik az alkoholizmussal küzdő barátom lelkében. Neki is megmutattam ezt az oldalt, remélve, hogy valami hatást tudok majd kiváltani vele. (tovább…)